9. fejezet

Warren ott várt a Winster Street megállójánál. Ez nagyon nagy gond volt. Hogy miért? A bátyám egyenesen utálja a metrót, annak az egész környezetével és az összes utasával együtt. Ez a nagy termetéből és a tömegfóbiájával összefüggésbe hozható. Egyszerűen kiverte a frász sok embertől, de ezt az utolsó leheletéig tagadná. Tehát nyomós oknak kellett lennie, hogy itt várt rám, nem pedig otthon. Ránéztem a kezére és az aktatáskám fülén úgy fehéredtek az ujjai, mintha éppen valaki torkát szorította volna. Szinte hallottam a fogcsikorgást, ahogy közelebb értem hozzá.

- Te is kaptál egy e-mailt, igaz? – kérdeztem egészen halkan az alapzajhoz képest.

Válaszként a markát az ujjaim fölé tartotta és ahogy az ujjai kinyíltak, egy marék műanyagdarabka hullt át a kezembe. Először ezt nem tudtam mire vélni. Aztán láttam, hogy üvegdarabkák és kis betűk is voltak némelyik darabkán. Nagy szemeket meresztettem a bátyám egykori telefonjára.

- Ezt igennek veheted – segített ki feszült hangon. – Kivel motoroztál?

- Egy férfivel, aki Maya kinézetével rendelkezett – feleltem kifejezetten higgadtan.

Warren arcán gyors egymásutánban váltogatták az érzelmek a színárnyalatot és a különböző grimaszokat. Elég vicces látvány volt, meg kellett vallanom magamnak. Azonban ahogy egy kis embergyűrű keletkezett körülöttünk, rá kellett jönnöm, hogy a bátyám ráhozta az emberekre a frászt. Warren jelenleg egy tiszta vörös fejű dühöngő idegroncs volt, így a körülöttünk sétálóknak bekapcsolt a védekező mechanizmusa.

Karon ragadtam őt, mielőtt még nagyobb feltűnést kelthettünk volna.

- Meg kell keresnünk Mayát – jelentettem ki, ahogy hazafelé tartottunk, természetesen gyalog.

Warren csak fogcsikorgatva bólintott, majd elmerült a gondolataiban. Szinte éreztem a sötét aurát, amit ontott magából. Olyan volt, akár egy démon.

Ahogy ismét az útra szegeztem a tekintetemet, valami furát vettem észre. Egy lány álldogált az épület előtt, ahol laktunk. Közelebb érve ismerős volt a nyúlánk izomzatú alkat és a rövid, fekete haj. Szemeit napszemüveg takarta, azonban mérget vettem volna rá, hogy a szemei világosszürkék voltak. Ez volt az igazi Maya.

- Te mit keresel itt? – szólalt meg a bátyám, mielőtt még én üdvözölhettem volna korábbi munkaadómat.

Nem tudom, hogy mit hitt. Talán azt hitte, hogy ez nem az igazi Maya volt, hanem a férfi, aki az e-mailt küldte. Akárhogyan is az én tömörizom testvérem nekirontott a lánynak. Ekkor valami hihetetlen történt. Warren rohant felé, aztán egyszer csak nem láttam. Csak a puffanást hallottam, ahogy egy súlyos test a betonhoz csapódott. Azonban értetlenül álltam a történtek előtt, ugyanis a bátyám feküdt a földön, nem a lány. Maya továbbra is békésen állt, csupán lazán tartott tenyerei árulkodtak az előbbi fogásról. A lány kezei remegtek a nagy megterheléstől.

Maya átdobta a vállán Warrent. Ha lett volna időm elővenni a mobilomat, hétszentség, hogy most azonnal visszanézném.

- Bocsánat – mondta Maya remegő hangon egy szégyenlős mosollyal, ahogy megpróbálta nyugodtan szedni a levegőt és levette a napszemüvegét -, megijesztettél.

A nagy férfitesthez beszélt a háta mögött. A lány kezén még mindig ott volt a fehér fásli, viszont most a bütykei nem véreztek át a kötésen. Már gyógyulófélben lehettek a sérülései.

- Minket kerestél? – kérdeztem meg óvatosan, nehogy még jobban felzaklassam.

Látszott a lányon, hogy valami szörnyűt élt meg a múltban. A pupillái kitágulva meredtek a semmibe, ahogy ökölbe szorultak a kezei. Úgy tűnt viszont, hogy a hangom kirángatta ebből a kábulatból.

- Igen – húzódott ezúttal őszinte mosolyra a szája.

Örömmel láttam, hogy az állapotán gyorsan túl tudott lendülni. Odasétáltam a bátyámhoz, aki még mindig nyöszörgött. Meglepetésként érte a támadás és a feje koppant a kövön. Biztosan még fájni fog egy ideig, de túléli. Kezemet nyújtva segítettem neki felkelni és felszisszent a fájdalomtól.

- Remélem, nincs semmi baja – mondta bocsánatkérő hangon Maya.

- Nyugi, mindig is keményfejű volt – csipkelődtem egy kicsit a bátyámmal. – Gyere be és beszéljünk.

Maya csak bólintott és követett bennünket. Daniel nagy szemeket meresztve bámult utánunk, miközben egy köszönés után felmentünk. Maya jelenléte kicsit megzavarta, ebben biztos vagyok. Warren egész gyorsan váltott támolygásból sétába, mivel már megszokta a sérülésekkel járó kábultságot. Az elit katonaságnál legalább kifejlesztett egy ilyen képességet.

- Miért jöttél? – kérdeztem, ahogy beütöttem a biztonsági kódot a zárunkon.

Egy ideig figyelemmel kísérte az ujjaim mozgását, azonban pár pillanat múlva az arcomat nézte.

- Csak egy kis semmiség miatt – mondta nevetgélve, de a hangjából kihallottam azt a bizonyos ideges fennhangot.

Nem volt semmiség, erre mérget vettem volna.

- Igazán? – emeltem meg enyhén a szemöldököm. – Akkor fáradj be!

Maya előre ment és rácsodálkozott a lakásunkra. Nagy tetőtéri lakásunkat minimál dizájn és letisztul formák jellemezték. Szobánként változtak a falak színei, de más díszítőelem nem nagyon volt. Minden gyanús elem el volt zárva, hála Istennek. Warrent elküldtem, hogy rakja el a táskámat és tisztálkodjon meg egy kicsit, majd lássa el a sérülését. Először tiltakozott, de idővel rájött, hogy hasztalan a tiltakozása és jelenleg a jelenléte is. Hamar ki lehetett találni, hogy a vendégünk nem nagyon fog az ő társaságában megnyílni. Ő eltűnt a saját szobájában, én pedig csatlakoztam a lányhoz az előszobában.

Maya karót nyelve ült a fotelben, amiben nem is olyan régen még Natalie Sasha Vienn ült megilletődve, miközben a kezemben fegyver volt. Még mindig nem tudtuk, hogy valójában ki is volt ő valójában. Majdnem el is feledkeztem a kis titkárnőről. Ez pedig baj. Kezdek szenilisedni.

A gondolataim folyamában elmerülve kinyitottam az erkélyajtót, hogy egy kis friss levegő jöhessen be. Egy darabig babráltam az üvegajtóval, hátha a lány addig elkezdi a mondandóját, azonban ez nem történt meg.

- Inni esetleg kérsz valamit? – kérdeztem meg udvariasan. – Vizet, üdítőt, kávét vagy esetleg valami töményebbet?

- Nem kérek, köszi – mosolyodott el.

De még mindig nem kezdte el a mondandóját. Leültem a hozzá legközelebbi ülőalkalmatosságra, ami történetesen a kanapé volt. Néztem rá áthatóan, amíg ő a kezeit tördelte. Nem volt túl nőies mozdulatsor, mégis törékenyebbnek tűnt tőle. Szinte elbűvölt az a fura légkör, ami körüllengte. Nem tudom azóta sem megnevezni, hogy az mi is volt pontosan.

- Tehát, mi szél hozott ide? – kérdeztem udvariasan, mégis nyomatékosan.

Érezhette a hangomban a sürgető élt, így egy nagy sóhajjal elkezdte.

- Egy csomagot hoztam – vett elő a dzsekije zsebéből egy kis borítékot.

Kerek szemekkel láttam rajta a feliratot – Szellemtől Narancsnak - és hallottam belőle a csipogást. Nehéz lépteket hallottam a folyosó felől, amik egyre gyorsultak. Warren is észrevette a levél tartalmát.

- Maya, dobd el! – kiáltottam, ahogy a sípolás egyre gyorsult.

A lány kikerekedett szemekkel engedte el a borítékot, amit Warren rúgott messzebb egy hibátlan lábmozdulattal, egyenesen ki az erkélyre. Mintha minden lassított felvételben történt volna. A bátyám ráugrott Mayára, hogy megvédelmezze az esetleges robbanástól, én pedig önként bebújtam a kanapé alá. Idegőrlő másodpercek teltek el. Pár másodperc múlva egy kisebb robbanás rázta meg alattunk a padlót, ahogy a boríték beteljesítette végzetét. Kis betondarabkák árasztották el az előszobát/nappalit, közte volt pár vasdarab is.

Kigördültem a kanapé alól és odamentem az emberi batyuhoz. A bátyám egy szál nadrágban és bakancsban feküdt a lányon, fedetlen felsőtesttel. Pár betondarabka landolt a hátán, de szerencsére vasdarab már nem repült ide. Warren felnézett rám és kérdően nézett.

- Neked szánták? – kérdezte egy félmosollyal.

- Ki másnak? – vontam vállat, aztán lenéztem a bátyám alatt levő, olyan kicsinek tűnő lányra.

Maya nem tudta levenni a szemeit a bátyámról. Nyitott ajkai közül reszketeg sóhaj indult meg, azonban végül visszafojtotta. Úgy pihegett, akár egy kismadár, arcára pedig felszökött a pír.

- Warren – löktem meg enyhén a lábammal a lábait.

- Hmm? – pillantott fel újra.

- Le kéne szállnod – mutattam diszkréten Mayára.

A feje már nagyon nem volt egészséges színű, inkább egy paradicsomra hasonlított. Magamban csak mosolyogni tudtam. Warren is lepillantott a lányra maga alatt és elvigyorodott. Én azért közben láttam, hogy az ő nyakára is felkúszott egy kis pír. Óvatosan lemászott az „áldozatáról”, mielőtt bármi történhetett volna.

Maya is felugrott és az erkély felé kapta a tekintetét.

- M-M-Mi volt ez?! – zavarodott össze az arcáról ítélve.

- Neked kéne tudnod, te hoztad – mutattam rá a nyilvánvaló tényre.

- Figyi, nekem ezt a kocsmában adta az egyik vendég, hogy adjam át neked – magyarázta meg. – Honnan tudtam volna, hogy egy bombát hordozok magamnál?! És ki a fene az a Szellem?!

A bátyámra néztem és értette a célzást. Ő elvonult a szobájába, hívni az ügynökséget. Vagy legalábbis az Alkimistát. A bűnözőnk belekevert egy civilt, ez pedig már nem volt vicces.

- Maya, nyugodj meg! – kezdtem megnyugtató hangon beszélni. – Nem lesz semmi baj! Ezt elrendezzük…

A főnökasszony nem úgy reagált, ahogy vártam. Nem kezdett el sírni vagy pánikolni, még csak hiperventillálni sem kezdett. Csupán kicsit meggyorsult lélegzete árulkodott a meglepetésről, ami eddig a dzsekijében volt.

- Egy VIP volt, aki a csomagot adta. Egy nő – erős homlokráncolással idézte vissza az emlékeket. – Szemüveges volt és átlagos testalkatú. Koktélruhában volt…

Én csak hagytam, hogy kibontakozhasson az emlék a lány fejében. Szinte meghatott, hogy így felidéz egy emléket a mi javunkra.

- Bocsi, többre nem emlékszem – nyögött egyet tehetetlenül. – Nem törzsvendég, nem ismerem.

- Már ez is több, mint a semmi – mint amink jelenleg van.

A nappali asztaláról lesöpörtem a robbanás melléktermékeit és megragadtam az első kezem ügyébe kerülő papírdarabot, majd egy tollat kerestem. Listáznom kell a teendőket most, hogy több szálon is elindulhatunk.

  1) BOMBA – Sideline, átlagos nő szemüveggel

  2) E-MAIL – Blackberry, IP cím lenyomoztatása – Desh

  3) KÉMIAI NYOMOK – Nyomozótáska, előkészítés – Spirit, lenyomozás – infórészleg

  4) NATALIE SASHA VIENN – Interpol?

  5) TANONCOK – Kapcsolatépítés – Kevin?

  6) MOTOROZÁS – Álcázás mesterfokon – Alapanyagok holléte

Eddig ennyi jutott eszembe az egésszel kapcsolatban. Ismét szükségünk volt az Interpol felszereléseire néhol, így szembe kellett néznünk a főnökkel. Egy grimaszt vágtam a gondolatra, hogy újra azzal a szadistával kell egyezkednünk az engedélyek miatt. Vagy kell egy másik hely, aminek a forrásait használhatjuk. Majd meg kell kérdeznem Desht, hogy van-e hacker ismerőse. Így ezt hetedik pontnak fel is írtam.

  7) KIKERÜLNI A BEFOLYÁS ALÓL – Csapattoborzás?

Egyszerűen neki kell ugornunk a bűnöző torkának, ha eredményeket akarunk. Gonosz grimaszba torzult az arcom, ahogy a névtelen, arctalan férfire gondoltam, aki Maya arcát használta fel. Remélhetőleg börtönben végzi… vagy holtan.