Miért is kések ennyit?

Szóval, sziasztok, úgy döntöttem, hogy szólok egy kicsit hozzátok.
Na, mint tudjátok, nem csupán ez az egy aktív blogom van. A két legnagyobb íróprojektem, ami folyamatban van, az a Sötét Testőr, illetve A mágia köteléke című irományok (a nevükre kattintva elérhető a linkjük). Persze van több kisebb is, amik a számítógépemen pihennek féltve őrzött kincseimként. A lényeg az, hogy a fő oka annak, hogy ez a blog egy kicsit el lett hanyagolva az utóbbi időben az az, hogy:
1. Be szeretném fejezni a Sötét Testőrt, mielőtt itt belebonyolódom a rejtélyekbe és a történetbe túlságosan, mert ha párhuzamosan írnám a misztikusat és a nyomozósat, az agyam tartalma körülbelül egy jól összekevert zabkására hasonlítana, vagyis: nem lehetne kinézni, hogy mi az, illetve fura színe lenne.
2. Előre szeretném egy kicsit írni ezt a történetet, ugyanis van egy dokumentum a számítógépemen, ami ennek a történetnek a nyersanyagát tartalmazza. Ezt azért szeretném tovább írni, mert ha például nyaralni megyek (ami hamarosan bekövetkezik), legyen mit kiraknom nektek, hogy ne unatkozzatok addig, amíg én a hasamat süttetem a Balaton partján.
3. Éppen ebben az időszakban közösségi szolgálatot teljesítek. Igen, ez az a bizonyos dolog, amikor 50 órát kell ledolgozni úgy, hogy naponta 3 órát és heti 12 órát lehet csak dolgozni. Higgyétek el, egy keddi napon, amikor a délelőtt jelentős részét negyedik osztályosoknál kisebb korosztállyal töltöm és szépen hazacammogok, akkor eszem nincs az ilyen kibontogatós történetfelépítéshez. De nyugalom, már nem sok van hátra, én legalábbis így áltatom magamat.

Remélem, a magyarázatom kimerítő és kielégítő volt. Értsétek meg az indokaimat, mert ha egyszer elkezdek írni, egy fantasztikus történetet kanyarítok ki ebből az egészből. Legalábbis remélem, hogy majd annak tartjátok.
Lekötelezettetek: Aislynn